Olyan rég írtam már puerh-es élményről! Most sem kifejezetten csak arról fogok, csupán kihasználom, hogy megtudom, egyre többen olvassák ezt a teás blogot.
Mert ugye, ha nagyon összesűrítem az időskálát, akkor tavaly szerettem meg a szertartásos teázást, őszre már belém költözött puerh sötét oldalának fénye, télre megtudtam, hogy Dániában lehetek öt hónapot, és akkor már elképzelni sem tudtam ezt az akkor még beláthatatlanul hosszúnak gondolt időt puerh nélkül. Így lett készletem és így lettek teáim és így lett ez a blog: köszönhetően Sovesztomesznek, aki nemrég már ezen blog társszerzőjévé ön-avanzsálódott! :) (Most is az egyik tőle kapott shu beszél belőlem - ezúton is köszönöm! :))
Aztán a Dánok, mivel nagy kávésok, ezért nagy-, kerek szemekkel nézték a közösségi konyhában tartott ceremóniákat. Kóstoltak, beszélgettünk, magyaráztam, megszerettek és "elkönyveltek" Dr. Teának. :) Hogy legyen emlék, amin korra és nemre való tekintet nélkül mindenki elsírja magát, saját készítésű emlékkönyveinkbe írtunk egymásnak a dán népfőiskola utolsó heteiben, mind a hatvanöten. Hát persze, hogy elsírtam magam a hazaúton, hogy mennyien köszönték meg a teákat!
Itthon nem várt sikert arattak a kint készített teás kerámia eszközeim. Szeretném folytatni a gyártásukat, de nem egyszerű és nem olcsó egy komplett műhelyt összehozni. Márpedig úgy van igazán szerelmes értelme, ha nincs messze és leugorhatsz bármikor, mikor megszáll az ihlet, vagyis nagyjából muszáj egy saját. És akkor még nem számoltam, hogy mikor jönne vissza egy elektromos kerámiaégető kemence ára, nemhogy az azt tápláló ipari áramé... Nem véletlenül haldoklik ez a szakma és virágzik a 200 forintos tömegtermelt "egyedien stílusos vagyok" IKEA bögrék kora.
Be kell vallanom, hogy bár mindig is a puerh lesz a kedvencem, ökológus lelkem éltetője, de csábosan mosolyognak rám az oolongok, zöld teák és darjeelingek is.
Ennek következtében belecsúsztam a különböző teákhoz történő eszközhalmozásba és készletépítésbe, aminek fő kiteljesedése a sikeres egyetemi felvételim miatt az első őszi ösztöndíjakkal várható, a boltok és kereskedők nagy örömére. Még szerencse, hogy hazánk nagyjából földrengésmentes és hogy a betörők kinevetik a babazsúr méretű teakütyüket. (Tudtátok, hogy statisztikailag Érden van a budapesti agglomerációban a legtöbb betörés?!)
Végigkísérte a nyaram a tea szelleme, megszámlálhatatlanul sok nevetést, új ember megismerését és élményt okozva. Az egyik legjobb kapocs ember és ember között! Nagyjából annyit tesz az, hogy "te is teás vagy?", hogy "te is látó ember vagy aki mélyen gondolkodik?".
Mostantól két év kemény egyetemi tanulás következik számomra, hogy a társadalomtudományokat a természettudományokkal és az ökológiai filozófiával egyszerre tudjam látni és alkalmazni: mi másra, mint a Föld megmentésére?! :)
Hogy majd miképp kíséri ezt az utat a tea, nem tudhatom előre, de az biztos, hogy fogja és hogy sokat leszek a Hanamiban is!
A szinte egy éve tartó kreatív szabadságot felváltja egy másik lét kezdete, a(z első diplomához képest) már tétre menő egyetemi tanulmányok, hisz jön a felnőtté válás kényszerű pénzügyi materializmusa, vagyis, hogy miből fogsz tisztességesen megélni, ha a szüleid egyre kevésbé bírják az idő múlásával?!
De ha hazánkban nem lesz néhány év múlva szükség diplomás természetvédőkre, akkor még mindig megpróbálhatok teaeszközök gyártásából megélni. Ez az a tudás, aminek - szinte véletlen, hogy így történt - elsajátításáért óriási hálával tartozom a kerámiatanáromnak, a dán népfőiskolának és a velük kapcsolatban álló magyar népfőiskola vezetőjének.
