Ti is érzitek a véretekben, a fejetekben, amit a tê (茶) okoz? Vagy erre tévedtetek az Úton és érezni szeretnétek?

Én kezdő vagyok, nemrég léptem erre az útra. Azt már korábban is tudtam, hogy a darált földes gyökérdarabok aromával ízesítve és papírba csomagolva - úgynevezett filteres tea - nem hívható teának, gyógyitalnak pedig messze sem. Hosszú út vezetett ettől a felismeréstől a shu puerhekig. Most mondjam azt, hogy "nagyon megérte!"? :) Ezt majd csak akkor mondhatom, ha nem kell kimondanom, mert mi ketten tudni fogjuk: egymásról, hogy Te is, neked is megérte, hogy neked is "leesett a dolog". És akkor együtt örülünk! Ilyen a buddhizmus, indirekt, békével terjed fejből fejbe, immáron 2500 éve, vallásháborúkat és szenvedést nem okozva.

Vissza a teához! Szóval minekután szembesültem azzal, hogy manapság a tea szó nem is jelent teát, elkezdtem keresni, hogy mi a tea a szó szoros értelmében. Elkezdtem keresni, hogy mik azok a főzetek-ázatok, amik poliszacharidok és savak émejítő feleslegei nélkül is ízletesek, alapanyagot látottak és netalán még gyógyító hatással is bírnak. Magyarország nem a teaültetvényeiről híres, így a honos gyógyteákon túlmutató növények után kellett néznem.

Londoban kötöttem ki, azt hittem, hogy az angolok tudják mi a teázás. A leigázott gyarmatok véres kezei által szedett levelek tejes katyvasza (Earl Grey) azonban fejfájást okozott buddhista fejemnek.

Ezek után a világlátott botanika tanárom szavait követvén az Assami főzetet ízlelgettem jó darabig kereső utamon. Akkor még azt hittem, hogy végállomáshoz jutottam. Mindenféle betűk - OP, GBOP, TGFOP - zavartak meg abban, hogy tisztán lássak.

Már javában dúlt bennem a buddhizmus, mikor Édesanyám egy Japánban tartott konferenciáról hazatérve nem csak a ZEN kolostorok fényképeit hozta el nekem, hanem egy valódi, leveles zöld teát is. A fanyar ízek, amik részben a teának, részben a hozzá nem értő elkészítésnek voltak köszönhetőek, figyelmeztettek, hogy itt már valami igazi dologról lehet szó. Ahol ugyanis értően kell bánni a tealevéllel és cserébe lélekmelegítő belső harmónia a készítő jutalma, ott lakozik a tea szelleme.

Már egészen közel járunk a puerh teákhoz!

Olvastam egy blogon, hogy mekkora átverés az új, piramid alakú műanyag filterbe csomagolt darált ürülék, és itt a kommentároknál egymásra talált két buddhista tudat. A "mester" pedig bevezette a puerhek titkába a "tanítványt". A tanítvány - jómagam - először ellenállt: erős volt neki az újdonság.

Szép lassan viszont meghódította szívét a Sötét Oldal... A shu puerhek rabul ejtették, és bár néha még vissza-visszatér Útja korábbi stációihoz, végül úgy döntött, hogy saját teakungfú (gong fu cha) készletbe ruház. Nem tudni miért, de a sötét (shu) oldal jobban magához láncolta, mint a zöld (sheng) oldal. Talán fiatal ökológusként, természetvédőként a föld-, a Föld fás avarszagú nedűje megadja neki azt, amit a tudományos tanulmányai is: hogy érezze, egy nagy körforgás része, ahol anyag, energia és tudat sosem állandó. A shu puerh tea annak bizonyítéka, hogy a körforgást megállítani nem lehet, megélni viszont annál inkább!

Ez a blog fogja útján kísérni és az első shu puerh teáinak hatását - már ha lehet, már ha képes lesz rá az író - szavakba öntve megörökíteni.

Mély tisztelettel tea mesterem, mestereim előtt:

Pacsuta Péter János

(- ez a bejegyzés tea hatása alatt készült -)