Jó nagyot...!

   Hát ma úgy gondolom, anno - ha Buddha tanítványaként élhettem volna -, a rózsa felmutatásakor nem működött volna a szavak nélküli átadás képessége; ám abban már bizonyos vagyok, hogy ugyanezen példa shu-puerh tea ivása közben - és egy társaságban a már említett szenttel - közelebb vitt volna a felismeréshez :-) (csak szerényen, mint Bástya elvtárs)! Igaz, az anakronizmust nem nélkülözi e párhuzam, mivel a shu-puerh-történelem tudtommal "hivatalosan" csupán 4 évtizedre tekinthet vissza, de jobb későn mint soha; szóval, nekem így 2500 év múlva is megfelel...

...Az én shu-perh-ivós szokásom még ennyi időre sem tekinthet vissza, de sajnálni nem fogom. Ám a lényeg, hogy a minap végre elérkezettnek ítéltetett az idő, hogy alkalmam lehessen egy 38(!) éves shu-t is kóstolni.

Semmihez sem fogható az az érzés, amit egy ily' érett teaköltemény társaságában magunkénak tudhatunk, még ha csak arra az egy-két órácskára is, amíg maradni képes velünk...

...azzal nem untatnék senkit ezen a fórumon, hogyan készül általában egy klasszikus, préselt shu, annál is inkább, mert sosem láttam ilyen munkafolyamatot, csak olvastam, hallottam felőle :-). Viszont sok végtermékkel találkoztam már testközelből. De az érett palackozott bor-párhuzam azért helytálló lehet némileg; igen, a shu is érik, de még hogy!!! Ám idővel nem fizikai, hanem lelki ráhatással van az emberre fogyasztás közben, ebbe mindenki azt gondol, amit akar. Úgy tudnám érzékeltetni a különbséget, mintha a nagy költő kezét - élete egyik fő műve papírra vetésénél nem ő maga, hanem - valami felsőbb hatalom vezette volna...

...Tér/idő kizökken, egyik külső esemény a másikból fakadónak tűnik; annak ellenére, hogy racionálisan a két említett esemény szöges ellentétben áll egymással. Hallottam, hogy "komoly" Buddhista szertartások során szokott előfordulni, hogy egy galamb épp akkor száll fel, amikor az esemény alatti kántálás és a játszott zen(e) ezt épp' megkívánja. Ez valami olyan, mint amikor a szent kilép a gyaloghintóból (vagy a mai korban a limuzinból :-)) és vizet fakaszt a kőből, vagy épp a viharfelhők visszahúzódnak érkezésére. És ennek biz' semmi köze sincs a sötét oldalhoz; Jedi-lovagoknak sem jár nagy kockázattal az élmény; nem tudatmódosító, legfeljebb, ha tudattágító, de nem úgy ahogy a már említett érett/éretlenebb, testes vörösbor, éberségileg semmiképp!!!

Az ilyen emelkedett pillanatok szerintem mindenkit arra ösztökélnének, hogy abban, amit épp tesznek, vagy amiben úgy általában otthon vannak, még inkább maradandót, ill. minőségibbet alkossanak, vagy bármi nemű gátjuktól megszabadulni legyen képesek...

...ha csak kis időre is!

Bölcsesség, magas szellemiség préselődik; az idő előre haladtával mindez csak tovább érik, sűrűsödik a shu-puerhekben.

Hasonló psyhedelicum bevitele a szervezetbe képes lehet az "átlagos" művészt is - látszólag fércműveiben is - naggyá avatni (tessenek csak elolvasni mondjuk Petőfi "Halhatlan a lélek..." című versét). Még idekívánkozik, hogy vannak emberek, akik képesek minden shu-hoz hasonlatos szer nélkül is produkálni Petőfihez hasonlókat (Petőfi csak példa, nem etalon)...

...No, nekik ajánlom ezt az írást. Persze csak az élőknek :-)

Felhívom a figyelmet továbbá, hogy az említett szerek legálisak és egészségesek is egyben.

Rajta hát!!!

Nem véletlen, hogy konkrétan nem említem saját élményeimet, mert az mindenkinek a sajátja. Ha így tennék, az olyan volna, mint amikor megnézek egy filmet, aztán elolvasom a könyvet, ami alapján készítették. Nem akarom senki élményeit befolyásolni, biztos vagyok benne, hogy mindenki élménye másmilyen, mint ahogy egyik hópihe sem hasonló a másikhoz, de a hó az hó! Boldogság, öröm, ez a közös nevező csupán!

Jó teázást! üdv!