Ne kérdezzétek, hogy mikor és hogyan kezdődött ez a teaeszköz-mánia! :) Érdekességképpen viszont fotóztam most egy előtte-utána állapotot. Mert szeretném bemutatni, hogy nem az eszközökön múlik feltétlenül a tea szeretete, hanem a kívánásán, a találékonyságon, hogy hittem benne, hogy van értelme és sikerülni fog. Lehet, hogy ha azonnal lett volna pénzem (szegények lottónyereménye), akkor csak ügyetlenül összetörök pár eszközt vagy akár meg is unom a teaszertartást. Így viszont küzdöttem és tanultam, meg kellett értenem előbb ahhoz, hogy végül elérjem a kívánt eredményt.

A szentségtelenítés szentségtelenítése. Egy legóból épített emelvény, egy réztálca, egy konyhai szószos kiöntő, konyhai fémszűrő, és egy gaiwanként szolgáló kávés cukortartó volt a kezdet. Kínai teát akartam készíteni otthon is, akár ilyen áron. :) Figyeltem a hőfokokat, ázási időket, ízeket, gőzöket. Fehér teával kezdtem bő másfél éve a hivatásom. :) Aztán megvásároltam első puerh kannám, csészéim, szép lassan, csak így tovább. Direkt jó! Van idő gondolkodni, milyen tea a kedvence az embernek, milyen eszköz való ahhoz, mi az egyén saját ízlése és stílusa.

Hogy laikus vagyok most is, az biztos. De, hogy mennyire szeretem a kínai teaszertartás eszközöket, azt már az alábbi fotó mutatja.

Innentől kezdve már az eszközökkel való mozdulatok gyakorlása és a tea útja van "csupán" hátra: a Gong Fu Cha, vagyis a Tea Kung Fu! Az egyre jobb és egyre mélyebb teák teakungfúja!