Ismerek egy utazó mestert. Egy teamestert. Útja a tea, azon keresztül szemléli és érti meg a világ működését. Csak utazik a világban szerteszét.
Szerencsére egyre ritkábban szakad meg a kapcsolatunk, igyekszem minél többet vele lenni, mert nagyon sokat tanulhatok tőle. Ahogy ő látja a világot, az fantasztikus. Megjárta már a poklok bugyrait, az elhagyatottság és magány stációit, de pörgött már agya fraktálokon, Buddhán, megvilágosodáson és lényeg-látáson is.
Mindenfelé utazgat. Szereti a természetet, a várost, a valóságot és a fikciót is. Az univerzumban ugyanolyan otthonosan mozog, mint ha csak két molekulát mutatna be egymásnak.
- Üdvözlöm! Bemutatom Teofillin urat!
- Teofillin, ő itt Lizergsav.
- Örvendek a találkozásnak.
- Részemről a szerencse.
Szóval eszméletlen ez a teamester. Könyörtelenül tanít! :) Semmi puhányság. Ugyanakkor van, amikor én tanítom őt. Mint mondtam, közeli a viszonyunk. Nem hökken meg, ha neki mondanak újat.
Van, amikor ő beszél helyettem is, van, amikor én hallgatom őt, és van, amikor már ő is szótlan. Szótlan, de mosolyog. Helyzettől függően ez az állapot az arcizmain keresztül is visszaköszön a külvilág felé.
Szereti az azonnali tudásátadást és spontán megvilágosodásokat. Az összekacsintások nyelvén ért. Van, hogy csendben nézünk egymásra és egyszer csak kinevet: mit tehetek erre, hát én is kinevetem. :D
Aludni nem nagyon szoktunk. Az nem a mi műfajunk. Igazából annyi az egész, hogy nem kívánjuk. Élni szeretünk. Tenni. Lenni. A nem-lét majd ráér később. Vagy az még talán szerinte is egy magasabb lecke lenne nekem.
Gondolom rájöttetek, hogy imádja a teát. Úgy dolgozik a sötét erővel (shu puerh), hogy azt öröm nézni. Elmondása szerint jobban járna rengeteg ember, ha a tea útjára térne. A felesleges mókuskerék pörgésekről leszedné őket, de a sokkal életbevágóbbakra meg pont, hogy felnyitná a szemüket, ráhangolná őket. A tea egy tudatosító eszköz. Ilyen módon pedig, hívható pszichedelikumnak, egy út az elme számára.
Igyekszem követni a mestert mindenhova. Látni, hogy milyen élethelyzetben miket cselekszik, felelős-e tetteiért. Hál-e nőkkel? Hogy telnek az éjszakái? Hallgat-e zajzenét? Meditálni hogyan szokott? Tényleg sosem alszik?! Használ dezodort? Milyen a szobája? Hogy van mindenre ideje? Miből él meg? Milyenek a szülei? Hogy lépett az Útra?
Bárkinek szívesen mesélek róla, mert tanulságos a története. Nem egy humoros forma, inkább elgondolkodtató, de azért vannak nagy mókák és kacagások is.
Visszafogott egy lény. Nem gátlásos, de nem bízik minden helyzetben. Ellenben nagyon könnyen meglátja a másik lényegiségét. Magyarul, ha látja, hogy adják alá a lovat, úgy vágtat, hogy még a szembe szél könnyfakasztó hatása sem zavarja. Apropó: imád lovagolni. :) Néha meg azt hiszi, hogy ő is egy ló: nyerít nagyokat, meg hagyja, hogy lovagoljanak rajta. Örök gyerek. Örök az élete.
Habár a mesterről mindenki egy idős szakállas kínai formára asszociál, de bevallom, kortársamról van szó. Nem csak úgy, hogy egyidős velem, hanem a jelenkorban él. Nincsenek elmaradott ideái. Úgy veszem észre, hogy egészen jól képben van az "öreg". Minden kort megélt már, és szerencsésen túljutott eddig mindegyiken. Azt mondja: "Csak nyitottnak kell lenni".
"Cöhh! Hangzatos szavak. Minden ezoterikus maszlag ilyenekkel van tele." - mondom neki, mert szkeptikus vagyok a spirituális tanításokkal kapcsolatban és csak bizonyítás esetén látom be igazságukat.
Na igen, de ha kicsit mélyebbre ásnád magad az ismeretelméletben, hogy például mi a lennihagyás heideggeri fogalma, hogy milyen a dolgok maguk lényegében való elfogadása, ami a megszólítottságon keresztül a másik megértésének a kulcsa egy felelős viszonyban, hogy ő téged megszólít, tehát felelned kell neki és ha nem felelsz akkor is meg vagy szólítva. Na mikor ez a személyközi kimeríthetetlenség, mint a végtelen természet játszódik, akkor az egymás szándékának megértésére tett előzetes elkötelezettséget, vagyis a bizalomteljes legaktívabb fáradhatatlan munkát, a bonyolult minőségek mennyiségekre le nem vezethetőségét, "a levezethetetlen egyszeriségében létező személyre irányuló akarat"-ot, vagyis a szeretetet műveled olyankor. Mi ez mind, ha nem nyitottság?!
Nem jutok szavakhoz. Tényleg nem populárezoterikusan beszélt. A mester otthon van a nyugati filozófiában is. Összehozta a kelettel. Fura figura.
- Merre utazol legközelebb, mester?! Szívesen veled tartanék!
- Honnan tudjam azt Péter, mikor még te magad sem tudod, hogy hová akarsz menni!?
- Mester, muszáj mindig emlékeztetned arra, hogy te meg én egyek vagyunk?!
- Csak amíg meg nem tanulod, Péter!