Január végén megkérdeztük világhírű kerámiatanárunkat, Annát, hogy mit kell tudnunk ahhoz, hogy szép termékek jöjjenek ki a műhelyből. "Practice, practice, practice." - felelte. Két hónap elteltével mertem venni a bátorságot és a teáscsészékhez képest egy hosszú, sok szabadidőt igénylő, macerás folyamatba kezdtem. Létre akartam hozni egy puerh kannát. Nem mondom, hogy yixing, de jó minőségű agyag. A kép becsapós, mert égetés előtt készült és ez az agyag vörösre fog égni, olyan vörösre, mint a vázáim. Összehasonlításhoz látható a Hanamiban vásárolt kannám. Kicsit olyan ez a fotósorozat, mint a híres kép a bagolyrajzolás módszertanáról, nem igazán mutatja be a készülés folyamatát. :) Majd legközelebb!

Így utólag már nem is tűnik olyan nehéznek, és azt is tudom, mit tennék másképp. Nem sokkal nehezebb, mint a Hanamiban vásárolt puerh-es kannám, de azért még lenne mit faragni a falvastagságon. :) Csak miközben ott pörög az ujjaid között, akkor a tanulatlan elme inkább óvatos, nehogy a túlvékonyított falvastagság miatt meg az egész összeomoljon.

Azért azt hiszem, hogy a japán-kínai importot nem én fogom kiváltani Budapesten, de igyekezni fogok. :) (Az EGO legyőzésében, ha hazaértem, szívesen vennék leckéket! :D)

Várom a véleményeket!

És, hogy gyakoroljuk a mulandóság tanát: még bőven lehet, hogy a kemencében szétreped, megtörik, megfolyik az egész :)....