Bocsánat kedves sötét puerh látogatók, de ismét egy kicsit eltérnék a főcsapástól....
Most értettem meg csak igazán. Vagy talán még most sem. Majd csak akkor ha - esetleg - valahogy egy mestermunkát mondhatok magaménak. Talán csak akkor fogom csak igazán tudni, hogy micsoda erő, tudás, gyakorlat, koncentráció, háttér és hagyomány rejtezik minden eszközben, amit teázáshoz használnak, de minden kerámiában önmagában is!
Középre helyezni egy forgó tányéron, megmunkálni, szétfeszíteni, nem túlvékonyítani, kiégetni, festeni, mázazni, megint kiégetni. Hihetetlenül nehéz és megbecsülendő munka!
Tökéletes középpontosság, a lehető legvékonyabb kidolgozás, hajszálpontos festés és mázolás, hőtűrés, és gondoskodás esetén akár több száz év élettartam! Van ehhez fogható? Műanyag? Ugyan már, ne nevettessetek! :)
Az anyag, ami agyag, a földből jön, vízzel és emberi szellemi munkával formázva alakot ölt, majd használat után szintén részecskéire hullva válik újra eggyé a földdel, a Földdel. A tökéletes körforgás!
Bölcsőtől bölcsőig? Tökéletlen technokrata kapitalista hülyeség! Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, az előző generációk évezredes munkája által kitaposott tökéletes (és mindig önmagába visszatérő) ösvényt csak a balgák és bolondok hagyják el. Mármint sosem hagyták el igazán, nem tudják: saját pusztulásuk lesz a bizonyíték rá, hogy lehetetlen megtenni. :D
Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás! Nem sok időm van. Lehetetlen is 5 hónap alatt vágyni az évek tapasztalatát. De remélem, hogy legalább a tíz százaléka sikerülni fog a munkáimnak. Yunomik, Kyushuk, Yuzamashik. Hikaru biztos segíteni fog, ha szépen megkérem. :)
Mindenesetre most egy Yuzamashi készítésén fáradozom, mert egy jótékonysági licitáláson sikerrel megkaparinthattam egy japán teáskanna munkáját az itt (Vestjyllands Hojskole, Dánia) tanyázó japán mesternek, de vízhűtő és kiöntő nélkül nem tudom használni.
Képen az egyik Kyusu munkája, hasonló van nekem is, és hasonló van most a Hanami Teházban is kipróbálásra. Nézzétek meg a Hanami facebook oldalán a képeket!
